Get The Party Started*

A hét viszonylag hamar elszaladt, persze, minden maradt a régiben. Mindenki fújt Vivire, Csilla fújt ránk, SzSz csak úgy alapjáraton fújtatott. – Egy gyertya sem maradt volna égve.

Móni is rosszul nézte a Vivivel egyre szorosabb barátságomat. Az új lány még nem illeszkedett be, apu pedig? Apuval történt valami, ami még nekem is új volt. Elment egy osztálytalálkozóra, úgyhogy mentünk neki normális ruhát venni. Esetében ez azt jelentette, hogy tökig feketébe öltözött fel: fekete cipő, fekete farmer, fekete ing. A haját leborotválta, és kitalálta, hogy innentől kezdve körszakálla lesz.

Ami még furcsább, hogy jól érezte magát. Felébredt bennem a sanda gyanú, de úgy voltam vele, kivárok inkább.

Az is eléggé ciki, amikor a szülők kérdezgetnek folyton a magánéletemről. Hogy nézne már ki, ha leültetném aput, és elkezdenék neki mesélni a nők kertjéről és a fiúk locsolócsövéről? Vagy kérdezzek rá, ki az? Tudja, hogy kell udvarolni? Rákérdezzek a szándékokra?

Áh, nem. Néztem, hogy hazajön esténként, és majdnem köszönés nélkül leül a gép elé. Vadul pötyög, utána meg vigyorog, mint a vadalma.

Szerelmes. Milyen jó is az.

Álljunk csak meg? Mióta is?

Négy éve.

Pf…

Ha így megy tovább, nem lesz elég a pókhálótlanítás, rovarirtócéget is kell keresnem.

Nincs helyes pasi a suliban. Mind tizennyolc környéki, azoktól meg kiráz a hideg. Nem arra ácsingózom, hogy bevezessek valakit a szex világába, hanem egy kapcsolatra. Egy olyan igazi, „csokit lopok a szádból” kapcsolatra. A cégnél meg mindenki gyerekként kezel, amitől szintén megvadulok.

Hol van az megírva, hogy egy huszonkét éves fiatal lány annyira elkeseredetté válik, hogy üldözni kezdi a pasit?

Sehol. Ezek mind kényszerképzetek, amiket majd én egyszer lerombolok.

Mert megmutatom mindenkinek, hogy igenis, egy fiatal lány is kellhet egy idősebb pasinak, komoly szándékokkal, komoly gondolatokkal, és komolyan fogunk egymás szájából csokit lopni.

Ahogy haladtunk a héttel, úgy sűrűsödtek a leveleink Vivivel. Minden este minimum hat, és még az msn-en is lógtunk eleget. Már, amikor apu nem ült ott szerelmes verseket kutatva. Szóval, komoly harc ment a késő esti levelezésekért.

Aztán görcsbe rándult gyomorral konstatáltam pénteken, hogy holnap szombat van, megyünk Klaudiával vidékre szórakozni.

Félek az idegen társaságoktól, főleg, ha azok már összeszokottak. Sosem tudom, mit kell kezdeni a már benne levőkkel, ezért többnyire kukának tűnök.

Megpróbálom eladni magam.

Mit is tudok én?

Semmit, de azt nagyon.

Ilyen gondolatokkal ment el a lábam simára borotválása, a hajam megmosása és –szárítása, valamint a sporttáskám összekészítése.

Na, mindegy. Azért remélem, jobban fogok hozzáállni reggel, amikor már nem lesz visszaút.

Álomra akartam hajtani a fejem, hajtottam is, de az álom nagy ívben elkerült, vagy lepattant rólam, de fél-egy óránként felkeltem, hogy megnézzem, mennyi időm van még a pihenésre. Minden ébrenléttel egyre kevesebb, amitől ideges lettem. Ettől elkezdtem kattogni, hogy milyen indokkal mondjam le a bulit, ami még inkább behergelt. Aztán úgy gondoltam, legyen inkább az egész hirtelen halál.

*Cím: P!nk: Get The Party Started