Holtak ujja
- Nem járunk el helyesen.
A szobában minden szempár a
fiatal nőre villant, aki rozsdaszín ruhájában eddig csendesen meghúzta magát a
sarokban. Fejét oldalra kapva igyekezett kerülni a vádló, bosszús
pillantásokat. Egy férfiakkal teli társaságban nemhogy meg mert szólalni, de
még az akasztanivaló mellett állt ki.
- Margaret! – sziszegte a
balján álló édesanyja. – Markus Aldrent több ízben látták a temetőben, és
mielőtt közbeszólnál! – emelte fel lánya felé mutatóujját. – Megérdemli, hogy
elfogták, hogy börtönbe vetették, és holnap hajnalban felakasztják. Isten ellen
való, amilyen praktikákat űz! Harry látta a feleségét kisétálni a temetőből.
- Nem hiába van a kapu fölé
vésve, hogy Föltámadunk! – húzta fel az orrát.
- Most már elég legyen! –
csapott az asztalra az apja, majd ivott egy korty bort. – Az a férfi nem
érdemli meg, hogy az emberek között éljen. Saját bevallása szerint, a szombati
hajóval akart átkelni a tengeren. Csak a jó ég a tudója, mikre képes, és mit
szeretett volna odaát csinálni.
Amint letette poharát a könyöke
mellé, az üveg hangos csengéssel találta meg a helyét.
Tűz ropogott az apró
kandallóban a bíró mellett. A férfinak már gyöngyözött a homloka.
- Mind csak vélelem. – jegyezte
meg halkan Margaret. – Akkor is így járnának el, ha a gyermekükről lenne szó,
nem egy vándor mágusról?
A lángok ellenére vágni
lehetett a hűs levegőt. A férfiak amúgy sem állhatták, ha nők tartózkodnak
megbeszéléseiken, ám Margaret anyja az egyik tanú volt az ügyben, a lánya őt
támogatta. Meg nem szólalhattak, míg nem szólították őket. Arcukon méla undor
és gyászos hitetlenkedés éktelenkedett.
- Csak azt mondom, gondolják át
a döntést – kezdte halk, de határozott hangon -, mert nem minden fekete és
fehér. A testeket nem ásta ki, a sírok sértetlenek. Lehet, a kegyeletét rótta
le a temetőben. Harry pedig – anyjára nézett – nem veti meg a rumot és a bort.
- És én? – hökkent meg az
anyja, de Margaret visszanyelte pikírt megjegyzését, hogy ő ugyan, mindenhol a
nagymama szellemét véli felfedezni. Inkább csak elindult az ajtó felé, készen
arra, hogy elhagyja a társaságot.
Kilincsre tett kézzel
megtorpant.
- Hibát követnek el. Nem
halottakat ébresztett, csak visszaadta a reményt. Isten nevében cselekedni? Ha
ártatlan, az ő keze által vesznek majd oda.
