V.

Miután érezte, hogy Alex mély álomba zuhant, Larissza csak álmodozásra volt képes. Aztán a vámpír adta nyugalom megszállta, és ő is hamar elaludt. Rég nem álmodott már jót, sőt, szinte minden nappal csak erősödtek a rémálmai. De most, valami egészen más jutott be gondolatainak mélyére.

Alex járt a fejében. Emberként remegne az idegtől, hogy mellette van, de így, tudta fékezni magát. Egyre szorosabban fonta Alex köré magát. Mintha soha nem akarná elengedni. Larissza lassan emelte fejét Alexé felé, amikor rájött, hogy a férfi nem is alszik. Alex lenézett rá, és nem visszakozott. Már majdnem csókban forrtak össze, amikor a koporsón kívül valami üveg a földre esett. A hang egészen közelről jött.

Álom volt csupán, hogy Alex közeledik. A szeme csukva volt. Normális ember azt mondaná, hogy halott, hiszen a mellkasa nem mozog. De ezen a szépségen még a halál sem talál fogászt. Larissza nem tudta mire vélni a furcsa zajt. Kinyitotta a koporsó fedelét. Ugyanolyan sötét honolt mindenfelé, mint odabent. Semmi különbség nem látszott. Odakintről hallotta az élet zaját. Óvatosan mászott ki a vámpír mellől, majd visszazárta rá a fedelet. Kinyitotta az ablakot, és annyit látott, hogy az emberek hangyamód szaladgálnak esernyőkkel. Ma még a Napnak sem volt kedve felkelni. Az ég szürke volt, és dagadt cseppekben hullott az eső. Szerette nézni ilyenkor az embereket, emberi életére emlékeztette az egész. De nyomasztotta minden, ami eddig történt vele. Fájt már szinte mindene. De a szíve mindennél jobban. Mint amikor együtt kell lenned egy olyan emberrel, akit szeretsz, de érzelmeid nem találnak viszonzásra, mert vannak gátjai. Alexnek is tudta, melyek a korlátai, s bár szerelmes volt, azt is tudta, hogy soha nem lehetnek együtt. Valamelyiküknek mennie kell.

Larissza hatalmas vágyat érzett arra, hogy járjon egyet. Több akadálya is volt ennek, mint pénz és félelem, így inkább azt gondolta, megmarad a vágyakozásnál. Abból még soha nem sült ki semmi rossz.

Elvetette idővel még ennek a gondolatát is. Csak nem fog ismét megszökni Alex mellől. Mellette nagyobb biztonságban van, mint egyedül. Kiment a konyhába, ott is ablakot nyitott. Az örökös csukogatástól kicsit már állott volt a levegő. Észrevette Leila hamvait a pulton. Lemosta az üveget, majd visszatette oda, ahol Alex hagyta tegnap. Kutakodni kezdett, hátha talál valamit Alex eddigi életéről. Bár tudta jól, hogy mit csinált, hiszen mindig kapcsolatban voltak, akkor is úgy érezte, hogy ennyi jár neki. A fiók tetején egy cetli várta:

„Ne is reméld, hogy találsz valamit… Alex”

Larissza elmosolyodott. A vámpír jobban ismerte őt, mint saját magát. Talált benne némi feljegyzést, ami Alex költői túlzással naplónak nevezett el. Jószerivel csak a nagyon fontos gondolatok voltak benne, de Larisszát ez nem tartotta vissza. Olvasni kezdett. Sokáig olvasott, egészen bele a délutánba.

Miután úgy gondolta, hogy a választott olvasnivaló nem nyújt semmi újat, becsukta azt, visszatette oda, ahol találta, felöltözött, és kiment az utcára. Levegőzni akart, s mivel a többi vámpír nem fénybenjáró, most biztonságban lehet. Az ormótlan házak és a ritkás fák nyújtottak némi enyhülést a nagy  esőben. Megbújt a tízemeletes házak rejtekén, nem érdekelte, hogy az volt kiírva, hogy a fűre lépni tilos. Egy fa tövében kuporodott össze, és nézte a körülötte járkáló embereket.

Persze, amennyi ember ilyenkor előmerészkedik olyan, mintha a televízióban több és hosszabb reklámok lennének, mint egy-egy filmblokk. Hozzászokott ehhez. Jó vadászidő. Lajstromba vette a lehetőségeit.

 A parkban csak egy-két esőkabátos gyerek szaladgált. Ők nem jó táplálék. Gyenge a vérük és még nem is elég. Néha átsétált előtte egy-egy szerelmes pár. Szíve szerint, kedve lett volna belerondítani a kapcsolatba egy vérszívással, de ahogy elnézte őket, meglágyult, és inkább elfordította a fejét. Egy húszas éveiben járó lány egyedül, egy hatalmas, sárga esernyő alatt telefonált, és próbált rágyújtani. Tipikus. – gondolta Larissza.- Az emberek sok mindent szeretnének egyszerre csinálni, és nem veszik figyelembe, hogy csak két kezük van.

Túl sokan voltak körülöttük ahhoz, hogy elkapja a lányt, aki elindult két háztömb között. Pont kapóra jött a vámpírnak. Könnyed mozdulattal állt fel a földről. Az ismeretlen nyomába eredt. Egyedül van, a házak takarásában nem lehet észrevenni, és Eger legbűzösebb kukái is épp itt bűzlöttek.

Amilyen gyorsan csak tudott, beérte a lányt, aki ekkor már nem telefonált. Larissza jószerivel szárazra szívta. Az ismeretlenből egy füstölgő cigarettacsikk maradt meg.

Ezután, mint aki jólvégezte a dolgát, hazafelé indult. Útközben megnézte a kirakatokat, hogy mivel butítják mostanában az embereket, majd egy huszáros lendülettel felugrott a kilencedikre. Bemászott az ablakon, és levetkőzött.

Becsukta az ablakokat, majd vissza bemászott a koporsóba Alex mellé.

Kép forrása: pinterest.pt