Vámpíros írás 1.

-Vagy ez, vagy a fogad. – jelentette ki hűvösen Viktor.

Robi megsemmisülten bámult maga elé. Beletelt jó pár percbe, mire megemésztette a lehetőségeit.

-Szóval, azt akarod mondani, hogy vagy kitépik a fogaimat, vagy pesztrálok egy nőt, csak azért, mert az amúgy is kajának valót tényleg felfogtam ebédnek?

-Ne próbáld meg elhumorizálni.

-Dehogyis! – Robi megropogtatta a nyakát.

Ahhoz képest, hogy július volt, az éjszaka hűvösnek tűnt. Ahogy körbenézett, mindenki trikókban, topokban, rövid nadrágban vagy szoknyában állt a szobában. Remek. Ezek szerint, csak és kizárólag ő az, aki reszket minden ízében.

Van ilyen, amikor az ember… a vámpír ítéletét kimondják.

Mert hogy, Viktor pont azt közölte vele.

Tulajdonképpen egy teljesen apró dolog miatt hívatta a város Hercege őt. Mióta megszűnt embernek lenni, azóta elkezdett tombolni. Azt mondják, fiatal vámpíroknál ez gyakori. Robiban ez kimerült abban, hogy kedvére falatozott nőkből, akiket kicsit sem kímélt. Néha találtak némi nyomot utána, néha teljesen eltüntette a testeket. Evett és ivott. Szó szerint.

Hogy fel ne tűnjön az embereknek, ez a dolog úgy működik, hogy napi két-három deci vér megengedett. Cél a túlélés, nem a hedonizmus. Ha eltűnik néha valaki, akkor paff neki. Megesik. Legtöbbször azonban, torokfájásra, vagy bármi gyengeségre hivatkozva orvoshoz megy a lecsapolt fél.

Ha viszont a vámpír nem tud ennyinél megállni, az úgy jár, mint Robi.

Befalazhatják, kivéreztetik, kitépik a fogait, vagy amolyan vérrabszolgát kell tartania meghatározott ideig.

-Nézd. Persze, neked nehéz lesz. Ifjú vagy még. – kezdte Viktor. – De ha azt nézed, örülnöd kellene neki. Jobb ez, mint a szemfogaid nélkül élni, vagy egy falban rostokolni egy évszázadon keresztül. A fogak meg jó, ha tíz év alatt visszanőnek. Ismertem olyat, aki ötven évig nem jutott ezért vérhez. A végén könyörgött, hogy döfjünk karót belé… - kalandozott el egy pillanatra.

-De egy embert? Terelgessek egy embert, és ne öljem meg? Ki az a marha, aki azt mondja majd, hogy akarom, amikor odamegyek hozzá, hogy „szevasz, szeretnélek néhanapján megcsapolni testileg, lelkileg, élvezni egy kicsit, jah, és amúgy vámpír vagyok. Mit szólsz?”

-Gondolhattál volna erre akkor, mielőtt kitéped annak a szerencsétlennek a szívét.

-De ragadozók vagyunk. Nem?

-Nem egészen. Fent kell tartani a látszatot, ha nem akarsz egy olyan hisztériát, mint a korábbi századokban.

-Ugyan már! A filmek immunissá tették őket ránk. Ha előtte mászok a falra, azt keresi, hol a kamera. – hitetlenkedett tovább Robi.

Viktor komótosan felállt, és az asztalra csapott. Mindenki összerezzent. Kristóf, Robi barátja és most már vértestvére abbahagyta, amit addig csinált; guggolt a fal mellett, és a térdén dobolt. Ekkor azonban felállt.

-Te döntesz. Most! – parancsolt rá Viktor. Egyáltalán nem kellett megemelnie a hangját ahhoz, hogy figyeljenek rá.

Rob lesütött szemmel nézegette az asztal lábát, mintha valami baromi érdekeset talált volna rajta. Egyre több ciccegést hallott, mire felnézett.

-Vállalom valaki pesztrálását.

Viktor érezhetően megnyugodott. Az addig fagyos légkör egészen elviselhetővé vált.

-Akkor azt javaslom, hogy menj, és gondold át, hogy kit keresnél, és hol. Kristóf. – nézett el a fiú mellett. Az kihúzta magát. – Elvárom, hogy amiről csak tudsz, számolj be nekem. Mondjuk, minden vasárnap. Te pedig, Róbert. – csak akkor hívták a nevén úgy igazán, amikor valami komoly dologról volt szó. – Ezúttal, ne cseszd el. Nekem is fájna, ha a fiamat egy falban kellene tudnom.

Viktor komoran nézett a fiúra, aki csak biccentett egyet.

-Rendben. Menjetek. Ha akartok.

Robi teljes csöndben állt fel, hátat fordított a Hercegnek, és kisétált. Kristóf követte. Halkan csukták be maguk mögött az ajtót.

-Most mégis, mi a francot csináljak?

-Először is, irány a bár. Alkohol nélkül nem tudok gondolkodni.

A hely félig bár volt, félig diszkó. Robi hálát adott az égnek, amiért a zene nem szűrődött ki az ivó részhez. Kristóffal a negyedik körnél tartottak, amikor Robi önkéntelenül is pásztázni kezdte a tömeget.

Úgy érezte hirtelen, túl sok nő veszi körbe, a pólója pedig, önálló életre kell, és fojtogatni kezdni. Húzogatni kezdte a nyakánál.

-Állj le. – mondta Kristóf hűvösen. – Ha így folytatod, akkor be fogsz csavarodni.

Kép forrása: bloody-disgusting.com