1. fejezet - IX.

- Furcsa, azt hittem, csak dohányzik. – mondtam mélázva.

- A szivar csak kiegészítő. – felelte Cell közvetlenül az előtt, mielőtt összebunyózott volna Lauval, akinek az abroncsára támaszkodva azt játszotta, hogy lábbal tolja el magát hintástul.

- Hagyjátok már abba! – szóltam rájuk, mire mind a ketten abban a pózban fagytak le, ahogy voltak. Rámosolyogtam Ivánra.

- Megfoghatom? – nyúltam köszönésképpen a kard felé, és különböző mozdulatokat mutattam be, ami a szerelésem miatt eléggé bénára sikeredett.

- Te mi leszel? – mondta megtörve a szobrozást Lau, és nézett rám. – Jobb, ha elveszed tőle, mielőtt ő lesz a Sárkány.

- Aki szarba lép. – fejezte be Iván. – Hé, napsugár, erre ragyogj, ne a bombák földjén.

Lenéztem, és akkor láttam, hogy egy halom kutyagumi közepén állok. Egy rossz mozdulat, és bakancsmosással kezdhetek. Felegyenesedtem, és visszabalettoztam a többiek közé.

- Ja, amúgy Kill Bill. Mondta magára mutatva.

- Melyik? – kérdezett vissza Lau, és nézegette Iván cuccát.

- A négy csaj kilőve, Bill is kilőve, na ki marad? – támaszkodott fél karral a hintára.

- Budd. – feleltük egyszerre Lauval.

Lányként ritkán figyelünk olyan „helyes” pasikra, mint Michael Madsen. A mi értelmünk újabban a Skarsgard tesókig terjed és Ian Sommerhalderig.

- De ciki lenne, ha senki sem ismerne fel. – sóhajtotta Lau. – Remélem, hogy legalább a közelébe lőnek. – mondta, és közben szüntelenül billegette a csípőjét, amitől az abroncs jobbra-balra lengett ki.

- Nyugodj meg, harangvirág, tuti, hogy hárman már leszünk. – veregette meg a vállát Iván.

- Rajtatok kívül.

Iván csak izgatva fújta ki a levegőt, ami annyit jelentett, hogy erősen kétli, hogy bárki felismeri majd. Aztán gyorsan elkezdett Cellel dumálgatni arról, hogy minek öltözik be, ez milyen jó, és sajnálja, hogy ő nem a filmből öltözött, vagy hogy mi nem öltöztünk egymásnak, és hogy később hozzák a gitárokat. Biztos jól festhettünk ott az októberi szürkeségben. Négy fekete pont. Az egyik egy szamuráj karddal hadonászik, a másik egy abronccsal harangozik, a harmadikon egy veszkó kalap van, a negyediken semmi furcsa még, csak hintázik.

Erre a képre jött meg az ötödik tagunk, aki kevésbé volt fekete, viszont annál kisebb és aranyosabb, Heni.